2001
14 ezer szó
 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember – minden jóravaló mese így kezdődik. De azután a legtöbb mese olyan dolgokat mesél el, amik igazából nem történtek meg. Így kezdődik ez a történet is, meseszerűen, egy emberrel, aki volt egyszer, de igazából ám, és csakugyan azt tette, ami itt majd le lesz írva. Mégse mese akkor? De hiszen olyan, mint egy mese. Vannak benne sárkányok és űrhajósok, van benne városokra támadó hatalmas szörnyeteg, vannak kocsit vezető állatok és veszélybe került sarkkutatók. Olyan, mint egy óriási mesegyűjtemény, amiben minden mese megtalálható, amit valaha összehordtak. De mind egy szálig színigaz.
      Néha vannak ilyen igaz mesék. A dudormese ilyen mese. Egy szép napon egy tengerparti szikla félrebillent a homokból, s ennek következtében az egész világ megtanult egy szót dánul. Így történt – nem olyan, mint egy mese?

Once upon a time there was a man – thus begins any decent tale. But then most tales tell things that didn’t happen really. This tale begins so, too, like a tale, with a man who once was, but really, and he did really what will be written here. So isn’t it a tale then? But it’s like a tale. There are dragons and astronauts, there is a huge monster attacking cities, there are animals driving cars and polar explorers in danger. It’s like a large collection of tales with all the tales once collected. But all of them are totally real.
      There are such real tales sometimes. The stud tale is such a tale. Once upon a time a beach rock had tilted out from the sand, and therefore, the whole world has learned a Danish word. So did it happen – isn’t it like a tale?